Tulajdonképpen 2009 végén kezdődött az egész történet, amikor is megismerkedtem Malcolm Ashley-vel, az ex-superbike versenyzővel. Malcolm a Hungaroringen futott körrekordom után úgy gondolta, hogy mindenképp szeretné elvállalni a menedzselésem és ki szeretne juttatni abba a bajnokságba, ahol ő is versenyzett. Ez nem más, mint a híres British Superbike Bajnokság.

A tesztek egész jól sikerültek Angliában:

Az első verseny Rockingham-ben volt, Malcolm saját versenymotorjával és kamionjával, ahol két második helyet futottam és egy új körrekordot is sikerült beállítanom. Ezek után következett egy teszt a PR Racing Yamaha csapatnál, ahol a korábbi teljesítmény fényében igen elégedettek voltak és tetszett is az ötlet, hogy náluk versenyezzek 2010-ben.

Az pénzösszeg amit kértek, azonban számomra igencsak elérhetetlennek tűnt.

Itt lépett igazán a képbe Malcolm, aki azt mondta, hogy ne aggódjak, hisz ő majd gondoskodik ennek az összegnek az előteremtéséről. „A pénz és a szponzorok előteremtése a menedzser dolga. A versenyző dolga, hogy fitten tartsa magát és megjelenjen a versenyen!” – Mondta magabiztosan.

A dolgok nagyon szépnek és rózsásnak tűntek ezen szavak hallata után. Azonban mikor megkaptuk a PR Racing csapattól a szerződést, Malcolm azt mondta, hogy sokkal jobban járunk, ha ezt a lehetőséget félretesszük és az ő régi csapatával tartok és a Malcolm Ashley Racing Team színeiben versenyzek. Azt mondta, hogy így sokkal jobban és könnyebben kivitelezhető az egész szezon, hisz a pénz előteremtése is egyszerűbb és több irányításunk van a dolgok felett, ha ő a csapatfőnök.

Természetesen szkeptikus voltam, hogy a menedzser és a csapatfőnök egy személyben testesül meg, de bíztam az angol úriember szavában. (mást nagyon nem tehet egy korombeli magyar versenyző)

Megvolt tehát az elképzelés. Ott állt a motor, a kamion, a csapatfőnök és a menedzser aki az összes többi költségről gondoskodik. Ezt csak idézni tudnám: „Minden el van intézve, megvan minden! Csak jönnöd kell versenyezni, a többit én elrendezem. Ez a menedzser dolga, már mondtam.”

Én vittem volna régi szponzoraimat, ennyivel is segítve Malcolm  és a csapat dolgát.

Már javában ezen a projekten dolgozott mindenki a családból, és a médiában és szétszórtuk az információt, hogy első magyar versenyzőként indulhatok a BSB EVO kupájában.

Hittünk benne, hogy ez a dolog valóban létrejöhet és kint fogok versenyezni egy ilyen rangos bajnokságban.

Ám az idő csak telt és telt… Akárhányszor rákérdeztünk, hogy biztos megvan e minden szükséges fedezet a versenyzéshez, Malcolm elodázta a választ és azt mondta, hogy ne aggódjunk, ő mindent elintéz. Nem tehettünk mást, muszáj volt várnunk.

Amikor az első verseny már vészesen közel volt, még akkor is azt mondta, hogy természetesen, minden el van rendezve és megvan az egész szezonra a költségvetés. Minden fedezve van.

Pár napra rá azonban jött egy hideg zuhany, amikor is azt írta nekünk e-mailben, hogy több szponzor is visszamondta a támogatást és nincs pénz az első versenyekre sem.

Ekkor már tiszta volt számomra, hogy nagy a baj, hisz mindeddig egy álomvilágban ringattak.

Bizony sajnos hiba volt, hogy nem terveztünk minden lehetséges rosszra.

Malcolm még mindig azt mondta, hogy megszerzi a szükségeseket az első versenyekre, de bizalmam ekkor már nem nagyon volt a projektbe.

Egy kis idő elteltével már azzal a variációval találtuk szembe magunkat, hogy vagy befizetjük a versenyzéshez szükségeseket, vagy kénytelen egy másik versenyzőt a motorra ültetni.

Ilyen pénzösszeg gondolom, mondanom sem kell, hogy nem áll rendelkezésemre…

Ez tulajdonképp egy idegen csapatban elvárható lenne, hogy pénzért versenyezzen egy pilóta, de Malcolm a menedzserem volt, aki olyan dolgokkal csábított, hogy kivisz a BSB-be és ott befizetés nélkül versenyezhetek. Utólag ezek messze elérhetetlenek voltak, mint kiderült!

Most már egy dél-afrikai motorversenyző, Hudson Kennaugh szerepel a helyemen a britishsuperbike.com weblapon, míg én itt állok a szezon előtt és lehetőség hiányában még nem tudom, hogy hol is fogok tudni versenyezni…